Hozzátáplálási ajánlások változásai és ennek hatása a szoptatásra

(W. Ungváry Renáta előadása)

Hogyan válhatott egy annyira egyszerű, hétköznapi, magától értetődő dolog, mint az evés, ekkora problémává? Vérre menő viták zajlanak a különböző irányzatokhoz tartozó anyák között, pedig mindenki csak a legjobbat szeretné a gyermekének. A gyermekorvosok, védőnők körében is tapasztalható a bizonytalanság, hiszen mire vezet az, ha körülbelül kétévente vesznek újabb fordulatot az ajánlások.

  • Meddig tartson a kizárólagos szoptatás?
  • Egyáltalán meddig érdemes szoptatni?
  • BLW-zünk? Vagy kanalazzunk és pürézzünk?
  • Halrudacskával kezdjük a hozzátáplálást vagy almapéppel?
  • Mit szűrhetnek le ebből a káoszból a szülők?

A hozzátáplálási ajánlások sűrű változása közepette szerencsére biztos pontot is találhatunk. A 2016-ban hatvanadik születésnapját ünneplő La Leche Liga kezdettől fogva a körülbelül hat hónapig tartó kizárólagos szoptatást, és a család minél természetesebb állapotú ételeinek fokozatos bevezetését javasolta a kicsik étrendjébe, mégpedig főként a csecsemő jelzéseire alapozva. Az Egészségügyi Világszervezet ajánlása is szinkronban van ezzel 2001 óta. Miért merülnek fel éppen most ettől eltérő lehetőségek?

Az utóbbi években több kutatás is az allergiamegelőzés témájára fókuszált, s abból a feltételezésből indultak ki, hogy eddig talán tévesen gondolkodtunk erről: az allergének bevezetését nem elodázni kell, hanem épp ellenkezőleg, előre hozni. De meddig? Akár hat hónapos kornál is korábbra? Bár sokan túlságosan is hamar az ajánlások újraírásával és a kizárólagos szoptatás időtartamának leszállításával reagálnának a kialakult helyzetre, egyelőre nem születtek a hat hónapos ajánlás helyességét egyértelműen cáfoló, az egész népességre érvényes eredmények.

A csecsemők egyébként meglepően határozottan jelezni tudják, ha enni szeretnének kapni – feltéve persze, ha van alkalmuk evő szüleiket, testvéreiket, rokonaikat látni. A közös étkezések során a csecsemők szinte észrevétlenül “nőnek bele” a szilárd ételek evésébe, és azt is elég határozottan jelezni tudják, hogy mit kérnek és mit nem.

Ugyanakkor ajánlások ide vagy oda, elég gyakori az is, hogy az igény szerint szoptatott, jól fejlődő babák csak 8-9 hónaposan mutatnak igazi érdeklődést a pépek és darabos ételek iránt. Mint ahogy olyan helyzet is előfordulhat, amikor hat hónapos kor előtt érdemes elkezdeni egy talán kevésbé jól gyarapodó kisbaba kínálását. Egy bizonyos: előbb-utóbb minden egészséges gyerek eljut oda, hogy a számára felkínált választékból jó étvággyal egyen. Örülök, hogy beszélni fogunk ezekről az izgalmas kérdésekről, s remélem, hogy előadásommal sikerül majd némiképp eloszlatni a sok aggodalmat és zűrzavart.